Mit értünk iskolakészültség alatt?

Ahhoz, hogy az iskolai elvárásoknak meg tudjon felelni a kisgyermek, szükséges a testi-, lelki- és szociális érettség elérése az óvodáskor végére. Hatéves korra a testileg egészségesen fejlődő gyermek testarányai megváltoznak, megkezdődik a fogváltás. Teherbírása megnövekszik, képes az összerendezett mozgásra, finommotorikája alapesetben összehangolt lesz.

 

Az óvodáskor végére a lelkileg egészségesen fejlődő gyermek nyitott érdeklődéssel fordul a világ felé, érzékelése és észlelése fokozatosan differenciálódik. Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, melynek tartalma és terjedelme folyamatosan növekszik. A képi gondolkodás mellett kialakulóban van a fogalmi gondolkodása is. A gyermek képes gondolatait, érzelmeit mások számára is érthető módon, az életkorának megfelelő tempóval kifejezni. Saját magáról, családjáról és szűkebb környezetéről alapvető ismeretekkel rendelkezik, illetve ismeri a társadalmilag elvárt viselkedésmód alapvető szabályait.

Az alsó tagozat megkezdéséig a gyermek szociálisan is éretté válik az iskolára. Képes alkalmazkodni a szabályokhoz, szükségleteinek kielégítését késleltetni tudja. Kialakulóban van feladattudata, mely a feladat megértésében, a feladattartásban és annak elvégzésében nyilvánul meg. Az iskolaérettség elérése egy tanulási folyamat eredménye, melyet számos tényező befolyásol, mint például a család, a környezet, betegségek, illetve bizonyos pszichikai funkciók megfelelő működése.

 

Hogyan mérik?

A Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer (DIFER) programcsomag bemutatja azokat a készségeket és képességeket, melyekkel egy beiskolázás előtt álló gyermeknek rendelkeznie kell annak érdekében, hogy meg tudjon felelni az iskola elvárásainak, ezen elemek:

Írásmozgás-koordináció: Az írás elsajátításához szükséges, hogy a gyermek finommotorikus mozgása megfelelő legyen, vagyis tudjon a kezével és az ujjaival apró, harmonikus finommozgásokat végezni. Az írásmozgás-koordináció a szem és a kéz koordinációjával szabályozza a leírást, vagyis ez a képesség elengedhetetlen feltétele az eredményes írástanulásnak. Az óvodában gyurmázással, gyöngyfűzéssel, építőjátékokkal, papírsodrással-, tépéssel-, vágással, papírgalacsin készítéssel, festéssel fejleszthető ez a képesség, illetve minden olyan játékos tevékenységgel, mely az ujjak használatát és a kézfej kismértékű mozgását veszi igénybe.

Beszédhanghallás: Ez a spontán fejlődő készség teszi lehetővé, hogy a beszédhangokat változó hangkörnyezetben is észlelni tudjuk. Az olvasás-írástanulás egyik kritikus kognitív

feltétele. Az óvodában különböző anyanyelvi játékokkal fejleszthető a beszédhanghallás, pl.: a vonatos játékkal, amikor az óvodapedagógus egy három vagonból álló vonatot rajzol és a gyermeknek abba a vagonba kell tennie a jelet, ahol hallja a szóban az “S” betűt (elején, közepén, végén). Számos ilyen játékos módszer áll rendelkezésre a gyermekek fejlesztéséhez, a súlyos esetekkel szakembernek, logopédusnak kell foglalkoznia.

Relációszókincs: A relációszavak a különböző folyamatok közötti relációkat, viszonyokat    fejezik ki. A magyar nyelvben ilyen relációszókincs ismerete és helyes használata azt jelenti, hogy a kisgyermekek ismerik és rendeltetésszerűen használják a magyar nyelv igekötőit és ragjait. Tehát a gyermeknek tisztában kell lennie azzal, hogy mit jelent az alatta, fölötte, mögötte stb., vagy mi a különbség a kinéz, benéz, átnéz, szétnéz stb. között. Enélkül az ismeret nélkül a magyar nyelv használhatatlan. Az egészségesen fejlődő gyermekeknél a relációszókincs kialakul a spontán anyanyelvtanulás során. A szókincs gyarapodása, illetve a gondolkodás fejlődése elősegíthető a gyakori mesehallgatással, illetve a meséről történő beszélgetéssel. Érdemes az óvodásoknak naponta kétszer mesélni és a relációkra rákérdezve beszélgetni a hallottakról.

Elemi számolási készség: Ez alatt a százas számkörbeli számlálást és számolvasást, a tízes számkörbeli számképfelismerést és a húszas számkörbeli manipulatív (tárgyakkal végzett) számolást értjük. E készség szoros kapcsolatban áll az értelmi fejlettséggel. Az a kisgyermek, akinél az elemi számolási készség nem éri el a megfelelő fejlettségi szintet, annak nagy valószínűséggel az általános fejlettségi szintje is alacsonyabb. (Vidákovich, 1989) Az iskolába készülő gyermeknek biztonságosan kell tudnia számlálni a húszas számkörben, illetve a tízes számkörben tárgyak segítségével matematikai műveleteket (összeadás, kivonás, kiegészítés, csoportosítás stb.) kell tudnia végezni.

Tapasztalati következtetés: Az iskolába készülő gyermeknek képesnek kell lennie olyan egyszerű következtetési sémákat használni, melyek szükségesek a hallott vagy olvasott szöveg megértéséhez, illetve általánosan a tanítás megértéséhez is. Például egy iskolaérett gyermeknek le kell tudni vonnia a következő következtetést: “Ha csokit kapok, örülök neki. Most csokit kaptam, tehát… (örülök).” Ez a készség a deduktív gondolkodás elemei között az egyik legkorábban kialakuló, legegyszerűbb módon beszélgetéssel, illetve később az iskolában olvasással fejleszthető.

Tapasztalati összefüggés – Megértés: Az iskolai tanulás során a gyermek nap, mint nap összefüggések sokaságával fog szembesülni. Az eredményes tanulás elengedhetetlen feltétele az összefüggések megértése és megfelelő alkalmazása. Ennek a készségnek a kialakulása egy spontán folyamat, a környezetben, mesékben előforduló összefüggések hatására alakul ki. A spontán fejlődés következménye, hogy az azonos életkorú gyermekek között akár szélsőségesen nagy különbségek is adódhatnak e készség tekintetében.

Szocialitás: Annak érdekében, hogy a gyermek komfortosan érezze magát az iskolában, illetve hatékonyan tudjon ott tevékenykedni szükséges, hogy képes legyen pedagógusaival és iskolatársaival kapcsolatot teremteni. A saját maga érdekében lényeges, hogy hajlandó legyen feladatokat elvállalni nemcsak magáért, hanem a csoportjáért, osztályáért is. Az óvodában a szabadjáték megfelelő alkalmat teremt a kapcsolatfelvétel gyakorlására. Rendkívül hatékony szocializációs hatásúak azok a játékok, melyek a gyermekek együttműködésére alapoznak.

 

A pszichés alkalmasság feltételei

A zökkenőmentes iskolakezdés érdekében a gyermeknek bizonyos testi és pszichés feltételeknek is meg kell felelnie, a korábbi fejezetben említett készségek és képességek megfelelő fejlettségi szintje mellett. Gerő Zsuzsa gyermekszakpszichológus tanulmánya alapján ezek a következők:[1]

Feladattudat: A gyermeknek képesnek kell lennie különbséget tenni a játék és a munka között, elkészült munkáját becsülje meg, vigyázzon rá. Lényeges, hogy a gyermek elfogadja azt az új szituációt, amikor nem játszhat kedve szerint, hanem a tanító utasítására abban az esetben is elvégezze a kapott feladatot, hogyha közben elfáradt, esetleg megunta, vagy túl nehéznek/könnyűnek találja.

Feladattartás: Az iskolába készülő kisgyermektől elvárható, hogy addig ne kezdjen bele egy új tevékenységbe, amíg a korábban elkezdett tevékenységet be nem fejezte.

Helyes ítélőképesség: Az önálló tanuláshoz szükséges, hogy a gyermek képes legyen elvégzett munkáját, illetve saját teljesítményét reálisan értékelni.

Szabálytudat: A hat-hét éves gyermeknek tisztában kell lennie az elemi szabályokkal, illetve képesnek kell lennie egyéb szabályok betartására is. Az óvodában ez szabályjátékok által elsajátítható képesség. A fent felsoroltak közül bármelyik feltétel elégtelen fejlettsége megtorpanást, esetleg tartós nehézséget jelenthet az első iskolaévben. Emiatt nélkülözhetetlen, hogy a lemaradást mutató gyermekek már az óvodában megkapják a fejlődésükhöz szükséges fejlesztést.

Elemi tájékozottság: A nagycsoportos gyermeknek tájékozottnak kell lennie a saját családi viszonyaiban, illetve az őt körülvevő szűkebb és tágabb környezeti viszonyokban egyaránt (például a napszakok, évszakok változása)

Gondolkodás: Az iskolásoknak képessé kell válniuk az elvont gondolkodásra, összehasonlításra, következtetésre, általánosításra, az óvodásokra jellemző érzelemvezérelt gondolkodásmód mellett. Az általánosító, elvonatkoztató készség a számtantanulásnál válik nélkülözhetetlenné.

Beszéd: Az iskolaérett gyermek beszéde jól érthető, kommunikációs képességével képes kifejezni önmagát mások számára érhető módon. Szókincse kiterjed a környező világ

A fent felsoroltak közül bármelyik feltétel elégtelen fejlettsége megtorpanást, esetleg tartós nehézséget jelenthet az első iskolaévben. Emiatt nélkülözhetetlen, hogy a lemaradást mutató gyermekek már az óvodában megkapják a fejlődésükhöz szükséges fejlesztést.

Amit az óvodapedagógusnak észre kell venni

Az egyéni sajátosságokból és az eltérő fejlődési ütemből adódóan minden gyermek más és más fejlettségi szintet ér el az óvodáskora végére, azonban hogyha valamely képessége kiugróan elmaradott, azt az óvodapedagógusnak észre kell vennie.

Az óvodában számos lehetőség adott arra, hogy az óvodapedagógus idejében konstatálja, ha a gyermek tanulási képességei valamely területen elmaradást mutatnak, illetve ennek korrigálására is lehetősége van. Súlyosabb esetekben a nevelési tanácsadó vizsgálatát javasolhatja a szülő egyetértésével, a beiskolázás időszakában pedig az iskolaérettségi vizsgálat elvégzését kérheti, szintén a szülő beleegyezésével.

Az írás, olvasás, számolás elsajátításához szükséges pszichikus funkciók intenzív fejlődése óvodáskorban történik. A funkciók 6-7 éves korra integrálódnak, vagyis eddig a korig fejleszthetőek.

Az óvodapedagógus számára jelzésértékű lemaradások:

A beszéd alaki- és tartalmi zavara, a beszédészlelési folyamatok zavara

Tünetek: Szegényes beszédprodukció, legfeljebb rövid, egyszerű mondatalkotás. Helytelen beszédfonetika, a beszédhangok hibás ejtése, gyenge akusztikus differenciálás. Megkésett beszédfejlődés, mellyel diszgrammatikus beszéd társulhat: szórendben, ragozásnál, alany-állítmány egyeztetésénél hibákat követ el a gyermek. Szegényes szókincs, a szövegemlékezet fejletlensége: a gyermek nehezen ismétel vissza olyan szavakat, melyeket nem ismer (pl. halandzsa) nehezebben fog memoritereket tanulni, illetve a tollbamondással is lehetnek nehézségei. Az ilyen tüneteket mutató gyermekeket szakemberhez kell küldeni. 6 éves korra kb. 2000 szavas szókinccsel kell rendelkeznie egy egészségesen fejlődő gyermeknek. Az óvodában ez a készség meséléssel, bábozással, mondókákkal, dallal, mozgásos játékokkal fejleszthető.

A vizuális- és az auditív percepció nehézségei

Tünetek: A vizuális és az auditív diszkrimináció fejletlensége: a gyermek számára nehézséget okoz kihallani háttérzaj mellett egy adott szót, ingert.

Gestalt-látás zavara: Problémát jelent kiemelni egy képről a részleteket. Látás/hallás útján képtelen a különbözőségek és a hasonlóságok felismerésére. Nehézséget okoz a megadott szempont szerinti csoportosítás. Óvodában ez a készség a logikai készlet elemeinek csoportosításával, előre meghatározott képrészlet megkeresésével, anyanyelvi játékokkal, zenei háttérben egy adott hangsor kihallásával fejleszthető.

Motorium zavara

Tünetek: Diszharmonikus mozgás, fejletlen finommotorika, melyek azért jelentenek problémát, mert az iskolában az olvasás ritmusát a járás, mozgás üteme adja meg, illetve az írástanulás alapja a kéz finom kismozgásainak fejlettsége.

Dysmetria: A gyermek képtelen időben befejezni a mozgást, a tárgyak hozzá viszonyított távolságának nem megfelelően észlelése miatt.

Grafomotoros fejletlenség: Helytelen, görcsös ceruzafogás. A mozgás transzfer hatással bír, vagyis a mozgáskészség és a tanuláskészség szorosan összefügg egymással, ezért lényeges, hogy a gyermekek mozgáskészsége megfelelően fejlett legyen az iskolakezdésre.

Testséma zavarai

Tünetek: Nehézséget okoz a bemutatott mozgások utánzása, a mozgás diszharmonikus. A saját testrészek nem megfelelő ismerete, mely a térben való magabiztos orientációban, illetve a reális emberrajz elkészítésében okoz problémát. A hiányos emberrajz testséma zavart tükröz.

Téri tájékozódás zavarai

Tünetek: Hibás téri relációhasználat, fejletlen téri emlékezet. Nehézséget okoz a térben való tájékozódás. Amennyiben ez nem jelent gondot a gyermeknek, úgy nem fogja a betűket vagy a számjegyeket sem megfordítani, hiszen ismeri a formát alkotó elemek egymáshoz való viszonyát. A síkban való tájékozódás alapja a megfelelő téri tájékozódó képesség.

Kialakulatlan laterális dominancia

Tünete: Öt éves korra nem alakul ki az egyik kéz dominanciája. Az iskolában nehézségek adódhatnak az olvasással, amennyiben a szem-kéz koordináció fordított, így törekedni kell a szilárd lateralitás kialakítására. Az átszoktatott jobbkezesség hiba!

Időérzékelés zavarai

Tünetek: Nehézséget okoz az események sorrendjének megállapítása. Hiányos az időbeliséget kifejező fogalmak használata. Az iskolában a szövegértés alapja az események időrendiségének megértése. Nagycsoportban a gyermekeknek tudniuk kell a napszakok, napok, hónapok sorrendjét.

Emlékezet zavarai

Tünetek: Hosszú időt vesz idénybe a bevésés, a megőrzés pedig rövid idejű. A felidézés pontatlan. Az emlékezet fejlettsége elengedhetetlen feltétele annak, hogy az iskolás az olvasott mondatokat, verseket, szabályokat memorizálni tudja.

Gyenge koncentrálóképesség

Tünetek: Az érdeklődés könnyen elterelhető, nem alakul ki a szándékos figyelem és a feladattartás, mely az iskolai tanuláshoz nélkülözhetetlen. (Aszalai, Horváth, Horváthné és Dr, Rónáné, 2007, 2. fej.)

Mit tehet az óvodapedagógus?

A legfontosabb, hogy az óvodapedagógus biztosítsa óvodásai számára a megfelelő fejlődésükhöz szükséges érzelmi biztonságot. Az óvodai életet, a mindennapos tevékenységeket elsősorban az óvodapedagógus szervezi és lényeges, hogy ez a szervezés úgy valósuljon meg, hogy minden gyermek számára elősegítse az optimális fejlődési folyamatot. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a következő 7 foglalkozási formát jelöl meg, melyeken keresztül a gyermekek különböző készségei, képességei fejleszthetőek:[2]

  1. Játék: A kisgyermekkor legfejlesztőbb tevékenysége a játék, így ez az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. Az óvodások első valódi játszótársa a felnőtt – a szülő és az óvodapedagógus. Az együttjátszás során az óvodapedagógusnak olyan mintát kell adnia a gyermekeknek, mely méltó az utánzásra, ezáltal az óvodások viselkedése, attitűdje, szemléletmódja, világhoz való hozzáállása pozitív irányba fejleszthető.
  2. Verselés, mesélés: Az óvodás gyermekek szemléletmódjának, világképének kialakítására rendkívül alkalmas a mese. A mindennapos mesélés, verselés a gyermekek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme.
  3. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc: Az óvodában az énekléssel, zenéléssel, zenehallgatással, közösen végzett énekes játékokkal fejleszthető a gyermekek zenei ízlése, esztétikai fogékonysága, ritmusérzéke, hallása, összerendezett mozgása.
  4. Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka: Az alkotás során fejlődik a gyermekek kreatív önkifejezése, a környezetük esztétikai alakítása iránti igény, a képi-plasztikai kifejezőképesség, a tér-forma és színképzetek gazdagodása, a képi gondolkodás, a szép iránti nyitottság, az igényesség.
  5. Mozgás: A rendszeres testmozgás a pszichomotoros készségek és képességek kialakítására és formálására kiváló. A mozgásos játékok által fejlődik az erő- és állóképesség, ami lényeges a helyes testtartás, valamint a megfelelő izomzat kialakulása szempontjából.
  6. A külső világ tevékeny megismerése: A gyermek folyamatosan élményekkel gazdagodik a szűkebb és tágabb környezetéből, mely során olyan tapasztalatok birtokába jut, melyek segítik az eligazodását, tájékozódását a körülötte lévő világban. A környezet megismerése során matematika tartalmú tapasztalatokhoz is jut. Az óvodapedagógusnak elegendő alkalmat, időt és helyet kell biztosítania a spontán és szervezett tapasztalat és ismeretszerzésre.
  7. Munka jellegű tevékenységek: Az óvodában ilyenek például a naposi munka vagy a növény- és állatgondozás. Ezáltal a gyermek elsajátítja a munkavégzéshez szükséges attitűdöket, képességek, készségeket. (például kitartás, önállóság, felelősség stb.) Ezek kialakításához nélkülözhetetlen, hogy az óvodapedagógusnak reális elvárásai legyenek a gyermekektől és a helyes magatartásformákat folyamatosan biztatással, dicsérettel honorálja.

Kiemelten fontos figyelembe venni a gyermekek egyéni képességét, tehetségét és fejlődési ütemét, hiszen ennek megfelelően lehet őket segíteni egyénileg a tehetségük kibontakoztatásában és lemaradásaik felzárkóztatásában. Egy foglalkozás akkor lesz fejlesztő hatással a gyermekre, ha egy lépéssel megelőzi a gyermek aktuális fejlettségi szintjét.

 

 

Tudományos igényességű olvasók számára a legfontosabb szakirodalmak a témában:

  1. Aszalai Anett, Horváth Judit, Horváthné Csapucha Klára és Dr. Rónáné Falus Júlia (2007): Amit az óvónőnek észre kell vennie. Flaccus Kiadó, Budapest
  2. Bagdy Emőke (1977): Családi szocializáció és személyiségzavarok. Tankönyvkiadó, Budapest
  3. Hegyi Ildikó (2000): Fejlődési lépcsőfokok óvodáskorban. Okker Kiadó, Budapest
  4. Gerő Zsuzsa (2005): Érzelem, fantázia, gondolkodás óvodáskorban. Flaccus Kiadó, Budapest
  5. Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes (1981): Gyermeklélektan. Gondolat, Budapest
  6. Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): DIFER Programcsomag: Diagnosztikus fejlődésvizsgáló kritériumorientált fejlesztő rendszer 4-8 évesek számára. Mozaik kiadó, Szeged

 

Törvények

363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról

[1] Gerő Zsuzsa: Érzelem, fantázia, gondolkodás óvodáskorban. 264-266 oldal

[2] Az Óvodai nevelés országos alapprogramja alapján